Waldorf-suli: így érezzük magunkat az első félév után

 

 

Ha röviden akarnám összefoglalni, miért jöttünk Waldorf-iskolába, nehezen menne.

Biztosan benne van az is, hogy a belső tudatosság mellett, hogy a harmadik gyerekünket már biztosan nem akarjuk hagyományos, állami általános iskolába járatni, volt egy erős külső tényező is: az ismerősök pressziója és ellenállása. Még egészen komoly véleményértékkel bíró emberek is megpróbáltak minden módon lebeszélni erről, mondván, mennyire meg fogjuk bánni, hogy ez egy “hülyeség”, “szekta”, meg hogy a gyereket burokba tesszük, amiből később nincs “menekülés” és sehol sem fogja megállni a helyét, mert az élet mégsem ilyen, és aki nem illeszkedik bele már a kezdetektől, az gyakorlatilag örökre kívül marad majd a kívánatos és általános körön.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megsemmisítési jegyzőkönyv

 (1. tétel: egy darab sötétkék, polár/plüss takaró, mérete 130×65 cm, medvemintával.)

A takarót tartotta legfelül a hátizsákban, mert bármikor szükség lehetett rá.

Volt esernyő, sál, derékalj – ha lépcsőre ült, pont egy lépcsőnyi méretű lett négybe hajtva, aztán négybe az anyag, mint a rétes. De a legjobban párnaként szolgált; csak egy huzatot kellett szerezni és egy pulóverrel, nadrággal, meg a takaróval kitömve megvolt az eszményi vánkos. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Angyalok és démonaik a Tolnai utcában – egy fehérvári ételdoboz nyolc hónapja

Gyulának vakító kék szeme van és lelőhetetlen beszélőkéje. Harmincas, lendületes, csupa ideg férfi, lélegzetet sem vesz, úgy magyaráz, két társa türelmesen hallgatja. Megszokták. Gyulát és a nagy hallgatást is.

-Minden emberben benne lakik az angyal és az ördög is. Az ördög biztat, hogy lopjál, kábítószerezzél, az angyal pedig rád szól, hogy ha jó akarsz maradni, ezt nem teheted. Az angyalra kell mindig hallgatnunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szintén zenész

 

   Az Isten Székesfehérváron szállt fel, kényelmesen elhelyezkedett az ablak mellett (előtte megkérdezte a szemközt a Nők Lapját olvasó hatvanas hölgytől, hogy szabad-e ott egy hely), s nézelődni kezdett. Egy percig mocorgott benne a kisördög, hogy a szomszéd üléspáron ücsörgő két fiatalhoz hasonlóan bedugja ő is a mobilja töltőjét és megnézi az üzeneteit, ha már van a járaton ingyen wifi – de elhessegette a gondolatot. Ma este különösen érdekes emberek szálltak fel a zónázóra és az Isten kíváncsi volt a történetükre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….