Skrenyó Csaba költözik

Egyszer volt, hol  csak éppen van egy fehérvári majdnem-hajléktalan, akinek lakhatásáért 2017 tavaszán gyakorlatilag fél Magyarország összefogott. Vagyis inkább a negyede. Vagy még kevesebben, de mindegy is: sokszor van úgy, hogy az egy-egy szívbe markoló történeten felbuzdult emberek segítséget, pénzt, támogatást ígérnek az internetes ismeretlenség félhomályából, de a legtöbb ígéretből aztán nem lesz semmi. Nem küldenek pénzt, telnek a napok, és hamar el is felejtik az egészet. Philip Zimbardo kutatásai óta tudjuk: 10-ből 8-an tartják magukat segítőkésznek, majd mikor helyzet van, pontosan ennyien nem tesznek semmit.

Ezért a fehérvári városszélen húsz éve magát egy lehetetlen, ablaktalan, műanyagzsákokkal és egyéb hulladékkal borított két négyzetméteres viskóban meghúzó férfi története simán a feledésbe zuhanhatott volna mostanára. 2017 áprilisában jártam először a “házánál” a karitászos Bakosné Judittal, aki felhívta a figyelmemet Csabára. Döbbenten kerülgettem a leginkább ólnak nevezhető valamit a város szélén, ahol a külterületi hétvégi házakban, lakókocsikban tengődőket már az elkerülőn elhúzó kamionok vezetői sem vennék észre…

Skrenyó Csaba ebben az ingatlanban lakott akkor immár 20 éve. Nyáron ismét kimentünk őt meglátogatni:

A nyomorult kis lakhely körül viszont lenyírt fű, összerendezgetett pár használati tárgy, felgereblyézett ágyások, rendben tartott zöldségeskert. 

Aki itt él, annak nincs vezetékes vize, gáza, villanya és fűtése. Ám mégis van rendszeretete.

A látottakról írtam egy Facebook-posztot és egy cikket a FMH-ba, amelyet átvett a Szeretlek Magyarország portál is. Méghozzá a felhívással együtt, melyben Judittal közösen azt kértük, aki teheti, támogassa Csaba törekvését némi pénzzel, hogy a gyakorlatilag hajléktalan férfi megvehesse a vityilló szomszédságában álló, némiképp jobb állapotú, villanybekötéssel rendelkező hétvégi házat. Az álmok netovábbját.

Ezt:

A felhívásra elég sokan írtak, ajánlottak pénzt, érdeklődtek. Lassan belementünk a nyárba és kiderült, a több száz érdeklődő közül az érdeklődésen és a nagy szavakon túl néhányan valóban utaltak a külön e célra elkülönített karitászos bankszámlaszámra. Nem sokan, de mégis voltak, s nekik nagy köszönet.

Összesen kb. 250 ezer forint gyűlt össze a vágyott házikóra.

Közben arról kiderült, a rajta lévő felirattal ellentétben a tulaj dehogyis akarja eladni (vagy legalábbis nekünk biztosan nem), így hoppon maradtunk. Egyéb megvehető ház a környéken ennyi pénzért érthetően nem akadt. Bakosné Judit ekkor feladhatta volna– egy 73 éves, már betegeskedő asszonytól talán nem is váratlan és megmagyarázhatatlan, ha így tesz, de ő ehelyett inkább a teljes nyarat és az őszt is rászánta arra, hogy 

  1. elintézze, hogy a vityilló melletti telket birtokló tulajdonos eladjon egy darabot a földjéből
  2. kijárja az illetékes földhivatalnál, hogy engedjenek rá építeni egy pár négyzetméteres, megfelelő alapozású kis épületet. Ez gyakorlatilag több hónapos járkálást, levelezést, telefonálgatást és várakozást jelentett, míg minden engedély megérkezett
  3. elintézzen minden hivatalos részt, egészen az ügyvéd előtt kötött adásvételi szerződésig. 

Annyi szerencsénk volt a történettel, hogy időközben bejelentkezett egy fehérvári karitatív szervezet, akik megvették a kész faházat. Az alapot szintén jó szándékú emberek munkájával sikerült megcsináltatni. A tereprendezést is.

A ház tehát elkészült. Erős és stabil.

És a házban van ablak.

Sőt, ágy, szekrény, asztal is.

 

Mindeközben Skrenyó Csaba még mindig rendben tartja a régi, viharvert kunyhóját is. 

A kannában víz, a telek ismét szépen felgereblyézve.

És ragaszkodik ahhoz, hogy a kezében legyen a hivatalos használatba vételi engedély, csak utána költözik be majd az új faházba. Amibe persze jó lenne még valami fűtés is majd – de mégis: már ki tud nézni a maga zsebkendőnyi világába, s a vizes edényét nem kóbor kutyák, meg patkányok kerülgetik majd, s nem úgy kell belőle egy vasdarabbal jeget törni, ha az ember inni, mosakodni akar.

A viharvert, ablaktalan lyukból, amelyben két évtizedig élt, a pár méterre lévő “palotába” költözhet majd, s mindezt az emberek összefogása nyomán veheti birtokba. 

A képen elöl az új ház és hátul a régi. És ez igenis egy sikertörténet.

 

 

 

 

 

3 hozzászólás a(z) “Skrenyó Csaba költözik” bejegyzéshez

  1. Kedves Noémi!
    Nagyon örülök, hogy sikerült. 🙂
    Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a lehetőségre.
    Szívesen segítek máskor is!

  2. Visszajelzés: Szeretlek Magyarország

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.